Napsugár Bábszínház

„ Nálatok laknak-e állatok? avagy  óvjuk az állatokat!” 

Ősz lévén, bábszínházunk folytatja a tavalyi tanévben megkezdett tematikus foglalkozásait a partner óvodákkal. A délelőtt rövid, állatokról szóló beszélgetéssel indult, ahol érdekes és fontos információk és kérdések hangzottak el az élőlények eme csoportjáról, megbeszéltük,  hogyan kell gondoskodni róluk, vagy miért nem szabad őket bántani? Ezután találós kérdések következtek: egy nagy fekete kalapból a jelentkezők 1-1 kis cédulát húztak ki, amelyen rövid, szemléletes versike volt 1-1 állatról, de vajon melyikről? Éppen ezt kellett kitalálni.

S szorosan ide kapcsolódott a következő feladat is: a képeket a többiek elől eltakarva az azon lévő  állatot kellett jellemezni különböző szempontok alapján (pl: háziállat – vadon élő; hány lába van, stb.) A gyerekek gyorsan, ügyesen oldották meg a feladatokat, szép, gazdag szókinccsel jellemezve az állatokat.

A foglalkozás felolvasással folytatódott: a bábszínház színészei a nagy magyar klasszikusok: Benedek Elek, Móricz Zsigmond, Weöres Sándor állatmeséiből olvastak fel a tőlük megszokott színes, vidám stílusban. Majd Devecseri Gábor „Állatkerti útmutató”-ja következett gitárkísérettel, amit a közönség nagy tapssal jutalmazott.

Az ülésben elgémberedett végtagok egy kis tornával frissültek fel: a bemelegítés után a színészek által bemutatott állatot kellett utánozni. persze csak azután, hogy közösen kitalálták, mi is az. A játék az egész körön végigment, s mivel mindenkire sor került, az előadók a bátortalanabbakat is bevonták a mozgásba, így erősítvén a visszahúzódóbb gyermekeket is.

Rövid szünet után az asztaloknál folytatódott a munka: sablonok segítségével kirajzolták a kiválasztott állatot, kivágták, hurkapálcikára erősítették és máris készen volt az árnyjáték figura: a síkbáb. S ezután jött csak az igazi játék! A terem elsötétült, s az árnybábozás máris kezdetét vette: mindannyian nagy cirkuszi előadás részeseivé válhattunk a porondmester vezetésével. Igen örömteli volt ez a játék a gyermekeknek, hiszen ők maguk is kipróbálhatták az árnybábozást, s többek között például azt is, hogyan változik a báb mérete, sziluettjének élessége a vásznon a fényforrástól való távolság megváltoztatásakor: ha távolodtak a fénytől – nagyobbak, ha közeledtek hozzá - kisebbek lettek.

Záróakkordként minden egyes foglalkozáson a színészek Móricz Zsigmond Iciri-piciri című meséjét adták elő a vászon mögött síkbábokkal, s közönség közben együtt mondta velük a mese szövegét, persze az óvó nénik segítségével. A foglalkozás végén az ovisok örömmel és kicsi bábjaikkal  tértek haza.

„Kezdetben vala a ritmus” – ezzel az idézettel kezdték a Bábszínház színészei ezt a soron következő, az ovisokat a zene világába kalauzoló foglalkozást. Az idézethez híven ritmusgyakorlattal indítottak: egy-egy ütemet (természetesen egyre bonyolultabbakat – a didaktika szabályai szerint) kellett visszaadni a kéz, comb, láb segítségével. Volt ám dübögés a próbateremben, amikor minden gyermek egyszerre dobogta lábával az ütemet!

Ezután pihenésképpen egy színes, a kezdetektől napjainkig szóló zenetörténeti áttekintést hallhattak, amelyben az ókori liturgikus zsoltárok, a görög egyházi himnuszok, a középkori gregorián és madrigál csodálatos hangzásvilága, vagy a trubadúrok ugyanúgy felcsendültek, mint a modernkori könnyűzene műfajai: a ragtime, a jazz, a reggae, a blues,  a rock and roll és még sorolhatnánk…. Mindezt nagy figyelemmel, fegyelmezetten hallgatták végig az ovisok.

A hangulat az ezt követő hangszerbemutatón fokozódott. A sok érdekes, „igazi” hangszer között láthattunk komoly dobfelszerelést, billentyűsöket: szintetizátort és mini pianínót, fúvósokat: furulyákat, blockflötét, többféle szaxofont, különböző akusztikus és elektromos gitárokat, amelyeket az effektpedálok egészen más hangzásban szólaltattak meg. Voltak még ütősök: xilofonok, népi dobok, ütőgardon és más népi hangszerek: körtemuzsika, vizes madárka, fütyülők, csörgők, csengők. Egy tülök is előkerült a hangszeresládikából, amiből hangot előcsalogatni nem is olyan egyszerű feladat.

A hangszereket a színészek szólaltatták meg. Ez az érdekes, vidám, időnként jócskán felerősödő zenei kavalkád teljesen elvarázsolta a gyermekeket (pl: amikor a szaxofon a TV-macit játszotta). Kedvet kapván a hangszerekhez, a foglalkozás hangszerkészítéssel folytatódott: az ovisok „rázót” (shakert) készítettek különböző anyagokból, amellyel aztán ők maguk is részt vettek a „nagy közös muzsikálásban”. Ez a délelőtt csúcspontja volt: a színészekből rögtönzött együttes a Bábszínház eddigi előadásainak zenéiből válogatott. A gazdagon hangszerelt dalokból kettőt könnyedén meg is tanultak.

Igazi élmény volt ez a közös zenélés, miközben az ovisok észre sem vették, mennyit fejlődött ritmusérzékük, gazdagodott dalkincsük. Levezetésként pedig „igaziból” kipróbálhatták a  hangszereket. A résztvevők széles mosollyal, szívükben dallal térhettek haza a Napsugár Bábszínházból.

Íme, elérkezett az idő, amikor a Bábszínház megkezdte a nyertes TÁMOP-os pályázatban vállalt foglalkozásait. Az első ilyen alkalom 2011. márc. 21-én, éppen a tavasz első napján valósult meg, amikor is a Kölcsey utcai óvodából  29  aprócska gyermek érkezett az Ibsen­-Házban működő Napsugár Bábszínház próbatermébe az óvónénik kíséretében.

 Ezen első foglalkozás a „Népmese, népmonda” címet viselte, mivel a tematika alapját Benedek Elek: A kápolna harangja című népmeséje szolgáltatta, amelyet Balázs Csongor, a Bábszínház színésze olvasott fel a tőle megszokott élvezetes stílusban. A mese rövid „átbeszélése” után külön asztaloknál folytatódott a munka, ahol a leánykák tündérkoszorút, a legénykék berbécsmaszkot és farkincát készítettek fejlesztve ezzel  manuális készségüket és esztétikai érzéküket. Miután az ifjú tündérek és berbécsek felszerelkeztek az elkészített maszkokkal, a bábszínészek által életre keltett mesehősökkel együtt következett a dramatikus játék: közösen újra játszották a mesét. A gyermekeknek  ez a fajta aktív bevonása a mesébe élményszerűvé teszi számukra a mesét, gazdagítva képzeletüket, szókincsüket (pl: a” barát” szó  különböző jelentései),  segítve ezzel a pozitív személyiségjegyek megalapozását. A juhászlegény a hétsinges szakállú törpe kérésére ellopja a szépen szóló harangot, elrejti, de immár a gyerekek hangos  kérésére visszaviszi, ami  természetes is, hiszen a kicsi gyermek erkölcsi érzékének – igazmondás, becsületesség – tisztasága révén inkább azonosul a pozitív hősökkel.

A mese után mozgásos népi játékokkal folytatódott a délelőtt, amelybe szervesen illeszkedtek az előzőleg  megtanult népdalok  is. S végül levezetésként a juhászlegény vezetésével „Csendkirály” következett. Szinte hihetetlen volt, hogy a félórával azelőtt még nyüzsgő, játszó, ugráló gyerekek mennyire megszelidültek a csendkirály alatt. A foglalkozás, a mese elérte célját ezen a délelőttön: emelte, nevelte, növelte a kicsi gyermek lelkét.