Napsugár Bábszínház

JÓTETT  HELYÉBE JÓT  VÁRJ !

Számos népmesénkben találkozhatunk ezzel a bíztatással ,mint ahogyan  „A jó mostoha” című mesében is. Ezen a foglalkozáson ezt a népmesét dolgozták fel a résztvevők. Először a mese hangzott el Czipott Gábor, a bábszínház színészének szemléletes, élvezetes előadásában, majd a mese átbeszélése kapcsán néhány fogalmat tisztáztak (pl: mostoha, hetyke, átkozódik, stb.).

Ezután a délelőtt legkomolyabb feladata következett: elkészíteni a mesében szereplő állatokat: a madarat, a kutyát és a lovat – marionett bábfiguraként, és mindezt pusztán fából és madzagból.  Az előkészített „alkatrészekből” madzaggal kellett összekötözgetni a testrészeket. Amikor az állatok készen voltak, akkor került sor a marionett bábfigura lényegére, a mozgató zsinórok felkötözésére, amivel a bábokat mozgatni lehet.  Ez a tevékenység a gyerekek manuális készségén túl a kombinatív képességüket is nagymértékben fejlesztette, hiszen a mozgató zsinórokat logikusan, egymást jól keresztezve kellett felkötni. Nem is beszélve arról, amikor a játék során a zsinórok véletlenül összegubancolódtak – merthogy erre is volt példa -, azt kibogozni volt ám az igazi logikai feladat! 

Érdekes, hogy a gyerekek többsége viszonylag könnyen megbirkózott vele. Rövid szünet után a foglalkozás a valódi dramatizálással folytatódott: a színészek a gyerekekkel együtt játszották el a mesét oly módon, hogy amikor a különböző állatok megjelentek a mesében, az adott állatokat elkészítő gyerekek léptek színre, akik a meseszituációnak megfelelően a zsinórok segítségével mozgatták az „állat-bábokat”. Az ovisok teljesen átélve a történéseket, remek kis színészekké alakultak át – ha csak rövid időre is – ügyesen segítve ezzel a játék menetét. A délelőtt végén mindenki hazavihette a maga készítette állatkát, hogy az óvodában vagy otthon bármikor gyakorolhassa, élvezettel tanulhassa a marionett-bábozást.

„ Nálatok laknak-e állatok? avagy  óvjuk az állatokat!” 

Ősz lévén, bábszínházunk folytatja a tavalyi tanévben megkezdett tematikus foglalkozásait a partner óvodákkal. A délelőtt rövid, állatokról szóló beszélgetéssel indult, ahol érdekes és fontos információk és kérdések hangzottak el az élőlények eme csoportjáról, megbeszéltük,  hogyan kell gondoskodni róluk, vagy miért nem szabad őket bántani? Ezután találós kérdések következtek: egy nagy fekete kalapból a jelentkezők 1-1 kis cédulát húztak ki, amelyen rövid, szemléletes versike volt 1-1 állatról, de vajon melyikről? Éppen ezt kellett kitalálni.

S szorosan ide kapcsolódott a következő feladat is: a képeket a többiek elől eltakarva az azon lévő  állatot kellett jellemezni különböző szempontok alapján (pl: háziállat – vadon élő; hány lába van, stb.) A gyerekek gyorsan, ügyesen oldották meg a feladatokat, szép, gazdag szókinccsel jellemezve az állatokat.

A foglalkozás felolvasással folytatódott: a bábszínház színészei a nagy magyar klasszikusok: Benedek Elek, Móricz Zsigmond, Weöres Sándor állatmeséiből olvastak fel a tőlük megszokott színes, vidám stílusban. Majd Devecseri Gábor „Állatkerti útmutató”-ja következett gitárkísérettel, amit a közönség nagy tapssal jutalmazott.

Az ülésben elgémberedett végtagok egy kis tornával frissültek fel: a bemelegítés után a színészek által bemutatott állatot kellett utánozni. persze csak azután, hogy közösen kitalálták, mi is az. A játék az egész körön végigment, s mivel mindenkire sor került, az előadók a bátortalanabbakat is bevonták a mozgásba, így erősítvén a visszahúzódóbb gyermekeket is.

Rövid szünet után az asztaloknál folytatódott a munka: sablonok segítségével kirajzolták a kiválasztott állatot, kivágták, hurkapálcikára erősítették és máris készen volt az árnyjáték figura: a síkbáb. S ezután jött csak az igazi játék! A terem elsötétült, s az árnybábozás máris kezdetét vette: mindannyian nagy cirkuszi előadás részeseivé válhattunk a porondmester vezetésével. Igen örömteli volt ez a játék a gyermekeknek, hiszen ők maguk is kipróbálhatták az árnybábozást, s többek között például azt is, hogyan változik a báb mérete, sziluettjének élessége a vásznon a fényforrástól való távolság megváltoztatásakor: ha távolodtak a fénytől – nagyobbak, ha közeledtek hozzá - kisebbek lettek.

Záróakkordként minden egyes foglalkozáson a színészek Móricz Zsigmond Iciri-piciri című meséjét adták elő a vászon mögött síkbábokkal, s közönség közben együtt mondta velük a mese szövegét, persze az óvó nénik segítségével. A foglalkozás végén az ovisok örömmel és kicsi bábjaikkal  tértek haza.

„Kezdetben vala a ritmus” – ezzel az idézettel kezdték a Bábszínház színészei ezt a soron következő, az ovisokat a zene világába kalauzoló foglalkozást. Az idézethez híven ritmusgyakorlattal indítottak: egy-egy ütemet (természetesen egyre bonyolultabbakat – a didaktika szabályai szerint) kellett visszaadni a kéz, comb, láb segítségével. Volt ám dübögés a próbateremben, amikor minden gyermek egyszerre dobogta lábával az ütemet!

Ezután pihenésképpen egy színes, a kezdetektől napjainkig szóló zenetörténeti áttekintést hallhattak, amelyben az ókori liturgikus zsoltárok, a görög egyházi himnuszok, a középkori gregorián és madrigál csodálatos hangzásvilága, vagy a trubadúrok ugyanúgy felcsendültek, mint a modernkori könnyűzene műfajai: a ragtime, a jazz, a reggae, a blues,  a rock and roll és még sorolhatnánk…. Mindezt nagy figyelemmel, fegyelmezetten hallgatták végig az ovisok.

A hangulat az ezt követő hangszerbemutatón fokozódott. A sok érdekes, „igazi” hangszer között láthattunk komoly dobfelszerelést, billentyűsöket: szintetizátort és mini pianínót, fúvósokat: furulyákat, blockflötét, többféle szaxofont, különböző akusztikus és elektromos gitárokat, amelyeket az effektpedálok egészen más hangzásban szólaltattak meg. Voltak még ütősök: xilofonok, népi dobok, ütőgardon és más népi hangszerek: körtemuzsika, vizes madárka, fütyülők, csörgők, csengők. Egy tülök is előkerült a hangszeresládikából, amiből hangot előcsalogatni nem is olyan egyszerű feladat.

A hangszereket a színészek szólaltatták meg. Ez az érdekes, vidám, időnként jócskán felerősödő zenei kavalkád teljesen elvarázsolta a gyermekeket (pl: amikor a szaxofon a TV-macit játszotta). Kedvet kapván a hangszerekhez, a foglalkozás hangszerkészítéssel folytatódott: az ovisok „rázót” (shakert) készítettek különböző anyagokból, amellyel aztán ők maguk is részt vettek a „nagy közös muzsikálásban”. Ez a délelőtt csúcspontja volt: a színészekből rögtönzött együttes a Bábszínház eddigi előadásainak zenéiből válogatott. A gazdagon hangszerelt dalokból kettőt könnyedén meg is tanultak.

Igazi élmény volt ez a közös zenélés, miközben az ovisok észre sem vették, mennyit fejlődött ritmusérzékük, gazdagodott dalkincsük. Levezetésként pedig „igaziból” kipróbálhatták a  hangszereket. A résztvevők széles mosollyal, szívükben dallal térhettek haza a Napsugár Bábszínházból.