Napsugár Bábszínház

Csipkerózsa tekintetét fürkésszük. Elégedettnek tűnik. Sokan várják, sokan kérik, szeretik. Már 117 alkalommal örvendeztette meg a kicsiket és nagyokat országszerte.

Aztán a kockát forgatjuk. A haza, avagy a madárnak két szárnya van. Merész! Bátor! Netán vakmerő! A haza. Ilyen címmel bábelőadás! Nézzük a kockát. Hallgatunk. Mint amikor elmúlt gyermekkorunkra gondolunk. A helyre, ahol felnőttünk, a házra, az útra, a szóra, a háborúságainkra, a lelkiismeretünkre. Felborzolódnak emlékeink, és kitörni kényszerülnek. Nézzük a kockát. Mély és elgondolkodtató kérdéseket boncolgattunk, gyermek és felnőtt képzelőerők megmozgatásával, 169 színes kocka segítségével. Építő jellegű vitákat, kritikákat generáltunk, a cím pedig csak pont az „i”-re.

„Jaj de jó itt, mindenütt!” –mondja félálomban tigris, akit a mackó idáig ébresztgetett. Két szeretni való figura. Nem illik, de hallgatózunk. „Olyan magányos vagyok” „Olyan magányos vagyok, ha nem vagy itthon! Kérlek, szerezz nekem örömöt, és írjál levelet onnan a távolból!”

Igazi emberi megnyilvánulások az otthon melegének lényegéről, barátságról, mások elfogadásáról, szeretetéről, mindez a gyermekek nyelvén játékosa, pajkosan.

Hátralépünk. Még egyszer rápillantunk a tükörképre. Egész jó.

Feltűnik a keret. Milyen díszes! Közelebb lépünk, Apró kis reneszánsz maszkok, tündérkoszorúk, harangocskák, gyöngysorok, bohócok díszítik. Hát persze, a játszóház! Apró kis kezek munkái! A mi közönségünké! És csodáljuk, és örülünk: lám ők ezt adták nekünk, hogy örülhetünk, mert örülhettek.

Ha ezt egy bábszínházban lényegi kérdésnek tekinthetjük, akkor a tükör előtt állva válaszolhatunk magunknak. Igen. Ebben az évadban sikerült megvalósítani céljainkat.

És mint fáradt nap, ki este nyugovóra tér, mehetünk nyári szünetre, hogy augusztus végén visszatérve frissen, kisimult sugarakkal, újra felmelegítsük a gyermekek lelkét.

Jó nyarat! Viszont látásra!