Napsugár Bábszínház

Nem túlzás, tényleg így van. Megszerettük a Napsugár Bábszínház legújabb “sztárját”, az Ormányos hüntyüllért. No, nem túlzottan ormányos, mert akkor kiselefánt lenne, cask amolyan szeretetparancsoló kis ormánya van, ami jól illik két nagy füléhez és kikerekedett , szomorú szeméhez. Mert úgy kezdődik ez a színházi-bábszínházi előadás, hogy a meseíró író régi meséket ír, hol volt, hol nem voltakat, de azok nem kellenek már senkinek. Sosem lesz belőlük mesekönyv. Hiába mondja a mesehallgató kislány: írjon új meséket, olyan mesehősökkel, mint Ormányos hüntyüllér, aki (mesevilág, csodavilág) egy kosárban érkezik, és hipp-hopp életre kel. A meseíró nem hisz a szemének, és azt mondja, hogy ez a hüntyüllér nem is látezik. Közben kiderül, hogy íróasztalának fiókjai tele vannak bábfigurákkal, akik szívesen fogadják új barátnak a különös jövevényt, mert nem igaz, hogy nem létezik… egykettőre bebizonyosodik, hogy élő-eleven bábfigura, méltó a többiek barátságára, szeretetére. Ki is találják, hogy nagy útra indulnak, és meghódítják a varázshegyet. De mire odaérnak, meg kell, hogy taínulják: “arany, ezüst semmit sem ér, ha n incsenek barátaink”. Persze ők már barátok, és jókedvűen barangolnak tovább, a meseíró író, a mesehallgató kislány, a nyuszi, a róka, a farkas, a maci és a két borz.

            A világ rendje helyreáll, Ormányos hüntyüllér otthonra talál a meseíró írónál és a mesehallgató kislánynál, és új barátai között. A szerző-rendező, Galántai Csaba nagy ajándékkal lepte meg a bábszínházat zsúfolásig megtöltő gyereksereget. Egyszerű eszközökkel dolgozó előadást láttunk Szőts Orsitól és Balázs Csongortól, rátermett, ügyes bábjátszók mindketten, Bakos Árpád zenéje pedig nemcsak fülbemászó, de kifejező is. Így aztán az ormányos hüntyüllér premierje az Ibsen-színpadon megnyerte az első csatát, jönnek a további csabai, majd vidéki előadások. Megszerettünk, hüntyüllér, ez az igazság!