Kezdőlap arrow Kezdőlap
Foky Ottó kiállítása Budapesten Nyomtatás
2009. december 7.
 
Szombaton este nyílt meg Foky Ottó kiállítása Budapesten az Aranytíz Művelődési Házban. A kiállítást azért tartom nagyon fontosnak, mert úgy gondolom, hogy mindannyiunk számára sokat jelent Mirr-Murr Kandúr, vagy a Legkisebb Ugrifüles. Gyerekkorunk nagy meséinek alkotója, tervezője és rendezője egy összefoglaló kiállításon mutatta be bábjait, látványterveit, amit mindannyian nagy szeretettel fogadtunk. Fontos még a Napsugár Bábszínháznak azért is, mert jövőre 2010 decemberében vendégül szeretnénk látni a kiállítást a most készülő Ibsen palotában. A szervezők biztosítottak bennünket arról, hogy Békés megyébe is eljut majd a kiállítás, lehetővé teszik számunkra a nagyszerű bábok és alkotójuk bemutatását.

A bábanimáció mestere, a tévémaci, Mirr-murr és Makk Marci apukája, akinek olyan kalandokat köszönhetünk, mint Misi Mókus csodálatos utazása a tévéképernyőjén. Vele nőttünk fel. Ha még nem mondtam volna: a varázslót Foky Ottónak hívják.
 
 
 
Kétlem, hogy lenne olyan gyerek, aki ne ismerné a kedves, zöldsálas, Paprika Jancsit szorongató tévémaci figuráját, vagy olyan anyuka/apuka, aki nem emlékezne a fogait sikáló, akkor még pöttyös hálóinget és fodros bugyogót viselő macilányra. Ez utóbbit Köbert Tibor tervezte, s Koch Aurél újította fel. Az előbbi, vagyis a máig képernyőn szundizó mackó alkotója pedig Foky Ottó volt. Ő reformálta meg az egykorvolt maci "imázsát".
Foky Ottó azonban nemcsak "macizott", de bizony több mint száz alkotásában örvendeztette meg a látszólag egyszerű mértani formákra bontható, ám végtelen kedvességgel és bájjal bíró figuráival a tévénézőket. Valamennyiben alkotásában közösnek tekinthetjük a nevelésre, a gyermeki lélek színesítésére és finomítására való törekvését. Gondoljunk csak a Legkisebb Ugrifüles történeteinek "summázatára"; Makk Marci hasznos "életvezetési" tanácsaira vagy éppen Mirr-murr kalandjaira, melyek során azt is megtanulhatták a gyerekek, hogy illik köszönni másoknak, az orrot zsebkendőbe kell törölni és illik kopogni, mielőtt belépsz valahová. Milyen banálisan egyszerű és mégis manapság folyton betartatlan elvek ezek.
Foky Ottó Sárhidán született 1927-ben. Gyermekkorában kocsis akart lenni, ám végül a tanítóképzőbe vették fel Budapestre, ahol 1949-ben fejezte be tanulmányait. Később az Iparművészeti Főiskolára iratkozott be, ahol 1956-ban diplomázott a színpad-film főtanszakon. Diplomájával kezében a Pannónia Filmstúdió animációsfilm-rendezője és tervezője lett egészen nyugdíjba vonulásáig 1987-ben. Ő hozta létre a Filmstúdió Gyarmat utcai Bábfilm-műtermét, melyet ő maga vezetett, s melynek rendezője is volt. A műterem jelentőségét támasztja alá az a tény, hogy itt sikerült Fokynak megteremtenie saját, önálló műfaját, a tárgyanimációt is.
 
 
 
A 60-as években készítette el Foky azokat a bábfilmjeit, melyekben tárgyak játszották a főszerepet. Ilyen tárgyanimációs film volt az Ellopták a vitaminomat című alkotás, melynek cipő, kesztyű és zseblámpa vált a főhősévé. Szintén tárgyakat mozgatott a Babfilm, melynek "sztárjai" valódi babszemek voltak. Foky Ottó és kis csapata a piacokat járta, hogy megfelelő hősökre leljen filmjéhez. Az első, nagy népszerűségnek örvendő sorozata az 1972-es Kiscsacsi kalandjai volt. Ebből született később a Mirr-murr sorozat is, mely Csukás István tollából és fantáziájából született, azonban "képernyőre jöttekor" bizony Foky Ottó "bábáskodott" felette - hogy egy kis kép- és szerepzavarral éljek. Három sorozat született a Mirr-murrból, aztán jött az Ugrifüles, s egy ország ismerte meg a halhatatlan Csukás-figurákat: Oriza Triznyákot, Tüskéshátú barátomat, Téglagyári Megállót, Slukk Ödönt vagy Plomba Pált. Nem közismert tény, de érdemes tudni, hogy a Varjúdombi meséket is Foky rendezte, bár figuráit más tervezte.

Foky Ottó nagy mesélő. Ugyanolyan nagy mesélő ő, mint Lázár Ervin vagy Csukás István - nem véletlen, hogy ez utóbbival oly sok közös munkájuk akadt. Foky Ottó meséi azonban nem a szavak nyelvén szólal meg, hanem a formák, színek, vonások vizuális nyelvén. Ami persze nem kevésbé ízes és érzékletes nyelv, mint íróinké. Reméljük, sokáig mesélhet még nekünk...

 
 
[ Vissza ]