Kezdőlap
MŰSORVÁLTOZÁS!
Kedves bérletes közönségünk!
Kedves nézőink!
 
 "Jaj de jó itt, mindenütt!" című előadásunk egyik szereplőjét baleset érte, így bérletes előadásaink október 10-től elmaradnak. Ezeket az előadásokat 2012 február második felétől fogjuk játszani, az időpontokat a későbbiekben egyeztetjük minden kedves bérletesünkkel.
 
Megértésüket köszönjük!
Lenkefi Zoltán
igazgató
 
 
A belépődíj ára előadásonként egységesen 800 Ft
Információ és jegyrendelés hétköznap 8 és 16 óra között a következő telefonszámon:
06-20-293 5626
Pénztárnyitás egy órával az előadás előtt.
A megrendelt jegyeket kérjük legkésőbb negyed órával az előadás kezdete előtt vegyék át!
Az át nem vett jegyeket értékesítjük.
 
 
Benedek Elek Nyomtatás
2009. szeptember 29.

Benedek ElekA Békés Megyei Napsugár Bábszínház rendkívül fontosnak tartja a múlt ápolását. Nekünk, akik a mesék világával foglalkozunk nagyon fontos szereplő az író. Az egyik ilyen kedvencünk Benedek Elek szeptember 30-án ünnepelné százötvenedik születésnapját. Mindannyian ismerjük, és szeretjük a nagy író fantasztikus világát. A közeljövőben bemutatásra kerülő Világszép nádszálkisasszony című előadásunk is Benedek Elek tollából való. Ám nem olyan rég Soós Emőke a jelenleg Gyes-en lévő színésznőnk hívta fel a figyelmünket a következő székely népmondára, amelyet ma a nagy írónk születésnapjának tiszteletére megosztunk a kedves olvasókkal. Mindannyian egyetérthetünk abban, hogy ez a pár sor a mai napig is érvényes gondolatokat tartalmaz.
 
Benedek Elek

A VÁRÉPÍTŐ MEG A FORRÁSFAKASZTÓ TÜNDÉR

(Székely népmonda)
 
Sok ezer esztendővel ezelőtt két tündér lakott a Tartod nevű hegyen. Ez a két tündér örökösen versengett egymással, s különben azon versengettek, hogy melyik a szebb a kettő közül. Hát bizony nehéz lett volna ezt eldönteni, mert mind a kettő egyformán szép volt. Azt mondta egyszer az egyik tündér:
- Ha már nem tudunk megegyezni abban, hogy melyik szebb kettőnk közül, próbáljuk meg, melyik végez szebb munkát. Az legyen aztán a szebb is.
Nosza az egyik tündér gyönyörű szép várat épített a Tartod hegy tetejére. Kőből meg vasból építette, de sem a kő, sem a vas nem látszott, úgy elborította arannyal, ezüsttel, gyémánttal. Csak ablak kilencszáz volt rajta, s szüntelenül forgott a sarkán. A másik tündér nem épített várat, hanem forrást fakasztott a hegy tövében, mégpedig mindenféle betegséget  gyógyító forrást. Amikor éppen mind  a kettő  kész volt a maga munkájával, akkor ért oda egy öreg  ember, s bezzeg  mindjárt közrefogták, hogy mondjon ítéletet: szebb munkát melyik végzett.
- Ugye, az én váram a szebbik? - sürgette a várépítő tündér.
A vándor azonban nem is válaszolt, mert majd elepedt a szomjúságtól. Lehajolt a forráshoz, ivott belőle, s ím, egyszerre eltűnt a szomjúsága, vége volt a fáradtságának, úgy felüdült, hogy egészen fiatalnak érezte magát.
- Hát bizony - mondta a vándor -, ez a forrás a szebbik, mert ez a hasznosabb.
Hej, szörnyű haragra lobbant a tündér! Egyszeriben kiszedte a vár alapköveit, s abban a  pillanatban összeomlott a vár, híre, pora sem maradt, ám  megmaradt a forrás a hegy tövében, s a szomjas emberek ma is áldva-áldják azt a tündért, aki a  forrást fakasztá.
 
 
[ Vissza ]