|
2011/2012-es évad |
|
|
|
Eltelt egy év... |
|
|
2011. június 6. |
Igen. Megint egy
évvel idősebbek lettünk, és ilyenkor az a szokás, hogy az ember számot vet és
új terveket sző. A Napsugárnál sincs ez másként. Sok minden történt velünk,
többek között beköltöztünk az Ibsen Házba, ami mindannyiunk számára fantasztikus
élmény volt, és természetesen nagy feladat is, hiszen meg kellett ismerkedni a
ház minden adottságával, technikai és egyéb felszereléseivel. Újra kellett
szerveznünk a mindennapjainkat ahhoz, hogy az új helyhez méltón tudjuk
képviselni a kitűzött céljainkat. Úgy gondolom, hogy minden szempontból
sikeresnek mondhatjuk a 2010-2011-es évadot, hiszen a közönség minden
előadásunkról elégedetten mosolyogva távozott, és ez a mosoly nekünk sok
mindent elmond. Kiállításokkal, családi nappal, játszóházzal tarkítva
programjainkat sok-sok örömteli órát töltöttünk el munkálkodva azon, hogy minél
többet láthasson minket a közönségünk. A számtalan vidéki fellépés között
Erdélyben is jártunk a Békés Megyei Önkormányzat jóvoltából, ami a számunkra is
nagyszerű élményeket adott. Amit még nagyon fontosnak tartunk az az, hogy öt
fővel bővült társulatunk, színészekkel, technikai munkatársakkal, és ez
természetesen azt jelenti, hogy a következő évadban több előadást láthat majd a
hozzánk érkező.
A következő évadban
négy előadást ajánlunk bérletes és bérleten kívüli közönségünknek. Repertoáron
maradnak régi előadásaink, mint a Vásárfiak, vagy az Ormányos Hüntyüllér, de
megkezdődnek az új előadásaink próbái is.
Októberben a Jajj de jó itt, mindenütt című
előadásunkkal kezdjük az évadot, amely felújítás, de a színházunk számára
egy nagyon kedves darab Kismackóról és Kistigrisről, akik elindulnak Panamába,
mert ott minden szebb és jobb.....Talán így is lesz, majd meglátjuk!
Novemberben Plüm-Plüm és Pluf lesz vendégünk a
bábszínpadon. A kisfiú és macskája különös kalandokba keveredik egy sárkánnyal
és Bajuszrendőrrel, de természetesen minden jól végződik.
Januárban Vitéz Lászlót láthatjuk majd a paraván mögött
Pályi János segítségével, aki meghívásunkra érkezett, és két teljes hétig veri
majd az ördögöket.
Áprilisban A mackó születésnapja lesz majd látható.
De az is lehet hogy nem, merthogy elveszett.
Ha elveszett, hát
meg kell találni! Reméljük megtaláljuk együtt!
Reményeink szerint júniusban újra megrendezésre kerül a XVI. Nemzetközi
Bábfesztivál, amely számos érdekességet tartogat a bábszínházat kedvelők
számára. Sok-sok külföldi és magyar társulatot hívunk, hogy átvarázsolhassuk az Ibsen Házat és a Jókai
Színházat fergeteges bábos szigetté, és ezzel minden felnőttet újra visszarepíthessünk a
gyerekkorba, minden gyereknek szerezzünk örömöt azzal, ha vége is van
egy előadásnak, következik egy másik!
Természetesen év
közben tovább folytatjuk mesevilág sorozatunkat, és szeptembertől elkezdjük a
bábszínházi barangolást Magyarországon. Terveink szerint minden magyar
bábszínházat szeretnénk egy-egy hétvégére Békés megyébe hívni, hogy hozza
magával a kedvenc előadását, mutassa meg nekünk magát. Így nem kell nekünk
utazni!
Az első félévben decemberig láthatjuk majd a kecskeméti Ciróka
Bábszínházat, a debreceni Vojtinát, a Győrből érkező Vaskakast, és a Pécsről
jövő Bóbita Bábszínházat egy-egy előadással.
Nagy várakozással
nézünk a jövőbe, hiszen a következő évadban előadások és megannyi élmény
vár majd ránk - és persze a közönségre!
Nagy szeretettel
várunk minden kicsit és nagyot, és ne feledd: hozd magaddal a nagyit is!
Üdvözlettel:
Lenkefi Zoltán
a Békés megyei Napsugár Bábszínház
igazgatója |
|
|
ÉNEK, ZENE, RITMUS |
|
|
2011. május 26. |
„Kezdetben vala a ritmus” – ezzel az
idézettel kezdték a Bábszínház színészei ezt a soron következő, az ovisokat a
zene világába kalauzoló foglalkozást. Az idézethez híven ritmusgyakorlattal
indítottak: egy-egy ütemet (természetesen egyre bonyolultabbakat – a didaktika
szabályai szerint) kellett visszaadni a kéz, comb, láb segítségével. Volt ám
dübögés a próbateremben, amikor minden gyermek egyszerre dobogta lábával az
ütemet!
Ezután pihenésképpen egy színes, a
kezdetektől napjainkig szóló zenetörténeti áttekintést hallhattak, amelyben az
ókori liturgikus zsoltárok, a görög egyházi himnuszok, a középkori gregorián és
madrigál csodálatos hangzásvilága, vagy a trubadúrok ugyanúgy felcsendültek,
mint a modernkori könnyűzene műfajai: a ragtime, a jazz, a reggae, a
blues, a rock and roll és még
sorolhatnánk…. Mindezt nagy figyelemmel, fegyelmezetten hallgatták végig az
ovisok.
A hangulat az ezt követő hangszerbemutatón
fokozódott. A sok érdekes, „igazi” hangszer között láthattunk komoly
dobfelszerelést, billentyűsöket: szintetizátort és mini pianínót, fúvósokat:
furulyákat, blockflötét, többféle szaxofont, különböző akusztikus és elektromos
gitárokat, amelyeket az effektpedálok egészen más hangzásban szólaltattak meg.
Voltak még ütősök: xilofonok, népi dobok, ütőgardon és más népi hangszerek:
körtemuzsika, vizes madárka, fütyülők, csörgők, csengők. Egy tülök is előkerült
a hangszeresládikából, amiből hangot előcsalogatni nem is olyan egyszerű
feladat.
A hangszereket a színészek szólaltatták meg.
Ez az érdekes, vidám, időnként jócskán felerősödő zenei kavalkád teljesen
elvarázsolta a gyermekeket (pl: amikor a szaxofon a TV-macit játszotta). Kedvet
kapván a hangszerekhez, a foglalkozás hangszerkészítéssel folytatódott: az
ovisok „rázót” (shakert) készítettek különböző anyagokból, amellyel aztán ők
maguk is részt vettek a „nagy közös muzsikálásban”. Ez a délelőtt csúcspontja
volt: a színészekből rögtönzött együttes a Bábszínház eddigi előadásainak
zenéiből válogatott. A gazdagon hangszerelt dalokból kettőt könnyedén meg is
tanultak.
Igazi élmény volt ez a közös zenélés, miközben
az ovisok észre sem vették, mennyit fejlődött ritmusérzékük, gazdagodott
dalkincsük. Levezetésként pedig „igaziból” kipróbálhatták a hangszereket. A résztvevők széles mosollyal,
szívükben dallal térhettek haza a Napsugár Bábszínházból. |
|
|
Folytatódott a foglalkozások sora |
|
|
2011. május 23. |
DURUZS - DARÁZS
Mint
azt a cím is mutatja, ez alkalommal Kányádi Sándor erdélyi költő verseiből válogattak egy, pontosabban négy
csokorra valót a bábszínház színészei, hiszen a költő évszakokról szóló verseit
ismerhették meg az ovisok. A tél, a tavasz, a nyár és az ősz a rájuk jellemző
„ruhába öltöztetve”, jelzésszerű díszletekkel, hangutánzó effektusokkal
színesítve keltek életre a színészek szemléletes előadásában. Ezután a
versekről való beszélgetés során kiderült, hogy meglepően tájékozottak az
óvodások.
A
foglalkozás a versek ihlette rajzok elkészítésével folytatódott. Igazán szép alkotások
születtek: jó néhányon szinte föl lehetett ismerni egy-egy verset (pl: A tavon
címűt, amikor a béka bekapja a szúnyogot, s észre sem veszi a gólya árnyékát,
amely közben már ott lebeg felette.)
A
legfontosabb talán mégis az volt, hogy a „nap arca” szinte mindegyik rajzon ott
ragyogott. A gyermekrajzok mindig fontos üzenetet hordoznak a gyermekek
lelkivilágáról. Ezután „tablófestés” következett. A résztvevők négy csoportban
dolgoztak, s mindegyikük valamelyik évszakot festette meg a majdnem embernagyságú
keretekre kifeszített rajzpapírokra. Természetesen a színészek és az óvónénik
mindig ott segédkeztek a gyerekek körül, hiszen elkelt egy kis segítség és
ösztönzés a nagyméretű ecsetek használatában és a formavilág kialakításában. Az
eredmény igen szép lett! Egy-egy tabló visszatükrözte az adott évszakra
jellemző színeket és formákat: a telet a
hóember, a szánkó, és a hógolyó, a tavaszt a nap, a madarak és az
elmaradhatatlan szivárvány, a nyarat a nap, a virágok és a pillangó, az őszt a
gyümölcsök, a sárguló levelek és a gyümölcsökkel teli kosár. Az őszben még egy
káposzta is megbújt a sarokban, ami nem is csoda, hiszen az Ősz-versek egyike a „Káposztás vers” volt.
A
délelőtt a versekkel való játékkal fejeződött be. A résztvevők nagy körben
állva, járva, játszva pillanatok alatt megtanulták a két kiválasztott verset
(Betemetett a nagy hó…, Ballagi), és a színészekkel, kellékekkel együtt
„eljátszották” azokat. Lehet, hogy kissé fáradtan, de mindenki versekkel és
élményekkel gazdagodva hagyta el a bábszínházat. |
|
|